HTML

Győri Gyufalevelek

„Mindig jobb, ha az igazságban kételkednek, mintha a hazugságban hisznek.” (Osvát Ernő)

Fábián Gyuri a Facebookon

No náme telefóne

2014.03.09. 22:48 Fábián György

teli.jpgBasszus. 22 hívás. Négy óra alatt. Ennyi kellett ahhoz, hogy a spéci kütyü kiderítse, ki cseszeget emígy. Hihetetlen, hogy a technika mire képes. Gondolom, meglepődik a kis telcsi belcsi betyár, mikor becsengettek hozzá.

Hogy mi is történt? Semmi különös. Tegnap kitelepülésen voltunk a fiúkkal az ETO stadion környékén. Piszok sokan voltak, gondolom, még az 2-5-ös fiaskón búsulni jöttek, vagy inkább az olcsó terméket kínáló piac okán? A fene se tudja. Ez utóbbit azért nem hiszem, mert ki az az őrült ebben a jó világban, aki számla nélküli, ki tudja honnan származó cuccokat akar vásárolni, mikor van pénze doszt a normál boltokba bemenni. Egyáltalán miért vannak még Győrben ilyen lomis piacok? Hetente három is?  Mindenkinek nőtt a bére. Mindenkinek sokkal több pénzt spórol meg a rezsim. Akkor minek járnak ide, Csak nem azért, mert mégse így van? Mindegy is, most a névtelen telefonok a téma.

Szóval, osztjuk a szórólapomat, meg az észt, meg kapjuk is bőven a muníciót. Van, aki biciklivel elviharzik mellettünk, és éppen csak megemlíti az édesanyánkat. Mi nem emlékszünk az övére, hiába a nőnap összekevert minket, így nem üzenünk kiáltva neki. Akad, aki odajön és mondja, minket keres. Vállalja. Mindenki tehet egy szívességet, ez mégis csak egy demokrácia. Nem. Hát. Jó lenne, ha az lenne.

Tőlünk tizenkét lépésre a jobbikos stand, ők is újságot adnak. Mi is. De nekik, nincs ami nekünk! A képemmel díszített kis névjegy. Rajta a telefonszámmal, ahol hívhatnak. Akik beszélni szeretnének velem. Viszik is mint a cukrot. Elfogy két óra alatt vagy száz belőle.

Örülök.

Míg délután el nem kezd csengeni. Vagyis berregni a telefonom. Valaki keres. Névtelenül. Mire felvenném, leteszi. Aztán újra és újra. Az angyalát, hát nem olyan gyors a kis piszok, hogy képtelen vagyok belekiabálni: ki vagy?

A huszadik hívás után kapok a fejemhez! Te jó ég! Ez egy okos telefon! Nosza az internetre. Egy kis programkeresés, egy kis gyártói segédlet, egy apró kűtyű kapcsolása, és máris meg van, ki cseszeget. (Ráismertem, egy bunkó!) Innen már csak egy ugrás, hogy a szerv is bejelentkezzen nála. A telefon ezután elhallgatott. Csak huszonkét hívás volt névtelenül. Ahogy azt szokták, akik csapatostul piszok bátrak, akik nem vitatkozni, csak beszólni akarnak, akiket ész a legkevésbé, indulat annál inkább hajt.

Sokan vannak. Ok. De mi lesz velük az okos telefonok világában, amikor a google már azt is megmutatja, a lakásunk melyik helyiségéből telcsizünk. Gondolom, ők a legkisebből, ott közegükben érzik magukat.

Azért sajnálom. A névtelen telefonokról eddig olyan izgi dolgokat lehetett írni. Most, hogy mindenki mindenkit ismer, és be is kopogtathat nála, mi lesz veled no náme telefone?

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://gyori-gyufalevelek.blog.hu/api/trackback/id/tr625851982

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.