HTML

Győri Gyufalevelek

„Mindig jobb, ha az igazságban kételkednek, mintha a hazugságban hisznek.” (Osvát Ernő)

Fábián Gyuri a Facebookon

Úri muri Budapest után Győrben

2014.03.16. 14:15 Fábián György

uri47_4.jpgSzerencsétlen dolog ez a cím. Áthallásos. De ha már ez volt a Győri Nemzeti Színházban az ünnepi műsor… Móricz egyesek szerint nem ér fel Mikszáthhoz. Lehet. Az azonban biztos, tudta mitől döglik a disznó. A nagy kan.

A cigányoknak legyen hasmenése, a korcsmárosok szolgálják fel a sört. A munka legyen kétmondatos haszonközvetítés. A végén pedig találjuk meg azt a megoldást, amiről mindenki tudja, egy baromság, de mégis úgy fest, nincs más kiút. Tényleg nincs más kiút? Az urak mulatnak, a cselédek szolgálnak, a nők vagy behódolnak, vagy kiokosítják magukat. És a határban ropogva ég le minden. Ez lenne előttünk? Vagy lehet másként? Nem csak hazáig gondolkodhatunk ezen.

Jó előadást láttam a premieren, pedig Tisztelt hölgyeim és uraim, a premierek sokszor nem sikerülnek a görcsös akarattól túl jóra. A rendezőnek kiváló, dramaturgiai okokból még vitákra kihívható Bezerédi Zoltán csak a végén jelent meg ugyan, a tapsrendben, de mégis az első perctől ott volt a színen. A Budapesti Nemzeti Színház után, ahol 2010-ben Alföldi kérésére rendezte meg ezt a darabot, ugyanilyen formavilággal, Isten hozta Győrben Bezerédit! Öröm a színészeknek, öröm a nézőknek, hogy megjelent. Forgács Péter jól döntött, hogy rá bízta ezt az orrfacsaróan és bizony gyomorforgatóan őszinte, mégis akár rajongva is szerethető, élvezhető darabot.

Győrben terjedt már a híre – a próbáknak- az urak mulatozásának. Ki kinek a kicsodája. Ki kivel és miért, főleg mennyiért! Hogyan lehet három jól irányított mondattal, némi földmozgató mutyival sok-sok pénzt keresni. Miként működik az uram-bátyám rendszer, és ki a központi figura ebben? De hát ezek csak pletykák voltak. Ezekre a józan ember nem ad. Saját szemünknek azonban már csak hihetünk?

Hihetünk! Móricz sajátos hangján beszól nekünk a múltból, és a rendező, a kiváló színészekkel hangorkánná erősíti fel mondatait.

Felejtsük el a dramaturgiai hangsúlyok tévedéseit, például azt, hogy a kan disznó halála sokkal megrázóbb, mint az emberéletet követelő új utak keresése. Engedjünk a csábításnak, merüljünk el a színdarab élvezetében, melyhez nagyban hozzájárul a csodás zenekar, és a kiválóan válogatott dalok sokasága. Kovács Mártont csak dicsérni lehet. Nem illusztrációk a zenéi, a válogatott énekek, hanem szerves részei a történetnek, akárcsak a koreográfia. Diószegi László nem a népi hagyományokból, sokkal inkább valami ősemberi érzelemvilágból meríti az ihletet. Megmutat valamit a színészeknek, valami mozgássort, aztán bedobja a gyeplőt, legyetek ebben a keretben önmagatok! Önmagatok, mintha tényleg meginnátok két óra alatt azt a töménytelen sok sört, pálinkát, bort, amit a kelléktár színezett folyadék formájában a kezekbe ad!  Az urak előtt kalapot kell emelni. Énekelnek, kiválóan, mozognak, táncolnak, betöltik a színpadot. Színpadi jelenlét. Talán ezt így tanítják az egyetemen. Vagy ilyennek kéne tanítani. Menczel Róbert díszlete, magyar televénye, nádasokkal, fapadlattal tökéletes. Zöldet nem látunk egy szálat sem, kiszáradt fakóságot igen. Cselényi Nóra jelmezei is egyszerűek, és nagyszerűek. Nem az kell a nézőknek, hogy életszerűnek hitt díszletet és kosztümöket kapjon, hanem az, hogy akik azokban ott vannak, hihetően mondják el, miért van most színpadon az Úri muri?

A felsorolás nálam most egyfajta speciális színészeket értékelő rangsor. 1. helyen a „blogosított színikritikában” az urak társasága kiegészülve egy remek könyvvigéccel és a mérnökkel, patikussal. Ők az az erős szövedék, melybe mindegyik főszereplő belekapaszkodhat. Ők a háttér, az epizódisták, aki most főszereplővé, a darab legfontosabb szereplőivé léptek elő. Maszlay István, Ungvári István, Török András, Posonyi Takács László, Pörneczi Attila, Mohácsi Attila, Venczel-Kovács Zoltán, Jáger András, Szikra József. 2. helyen az első felvonást uraló, kézben tartó, bejátszó Csörgheő Csuli, vagyis Sárközi József. Féltem tőle, és megsajnáltam. Dühét éreztem, és tűzet abban, amit tett, és ahogyan tette. Ha szájon vagy hason csókolt egy másik férfit, nem borzadtam el, nem gondoltam arra, ez micsoda kitaláció! Természetes volt. Az első felvonás után joggal hittem, ennek a murinak, itt Győrben most Csuli lesz a főszereplője. Örültem neki, mert jó volt látni, ahogy játszik Sárközi – bár kósza ötletként átfutott a fejemen, milyen lenne ebben a szerepben Ungvári? Egész más. Ez most így volt jó. A tetszési indexen a harmadik helyen Szakhmáry Zoltán, azaz a Győri Nemzeti egyik nagyágyúja, Csankó Zoltán áll. Hiszen ő az igazi hős. Ő az, aki a világot másnak is el tudná képzelni, mint amilyen. Csak hát a dramaturgia elrejti ezt.  Pedig színészi eszközei bőségesen meg vannak hozzá, hogy kis pocakkal is eljátssza a felesége szerint az értelmetlen küzdelmekbe, gazdasági, magánéleti, lefogyott férjet. És a nők? Hát igen. Szina Kinga  nem kis leckét kapott. Beszélnek róla, felfestik a falra, mint ördögöt, és mikor megjelenik, be kell teljesítenie pár mondat alatt a saját sorsát. Be kell mutatnia egy árnyalt képet magáról, a férjéről. Nem kis feladat ez. Neki nem segít urak társasága, neki nincs lassan kiépíthető viszonyrendszere. Ő szinte egyhelyben állva kell, hogy megcsavarja a szívünket. Megteszi! És amikor vele együtt sírunk, kicsit magunkért is könnyezünk. Következő helyen Molnár Judit Csuli felesége „jött be nekem”. Nem akart túljátszani semmit, csak volt, csak tette a dolgát, ezzel segítve a darabot és minket a nézőket is. Hiszen nem lehet mindig ezer fokon égni! Kell a megnyugvás, a köhögések szünete, kell az, hogy kissé elernyedjünk, beharapott ajkaink újra vérrel teljenek meg. Ötödik a méltatásban: Szabó Rozália megformálásáért Menczel Andrea. Az ágyjelenetekben kissé iskolás, ám a párnák puhaságából kikelve igazi arcát is megmutatja. Ebből többet is láttam volna, több keménységet, több elszántságot, több akaratot.

Gratulálok Józsi pincérnek, Fehér Ákosnak. Ötletes, tiszta játéka pont annyi volt, amennyi kellett, kerülte a sablonokat! (A színészek többsége nem. De ezek a gesztusok, melyek ismerősek lehetnek innen, onnan, hozzájuk nőttek már. Ha őket látjuk, gesztusaikat is látjuk. És ezért szeretjük tán őket. Jó példa erre Igazmondó Pista szerepében Posonyi Takács László. Csipesz kellene hozzá, hogy jól ízekre szedjük szórakoztató bejövetelét, de ki akarja szétszedni a jelenetet, ha az élvezetes, és kedves nekünk?

Végkövetkeztetés: Bezerédi Zoltán olyan Úri murit hozott el Győrbe, amilyen ő maga is. Bár lehet, az eredeti Nemzeti Színházas bemutató után, amikor még Alföldi Róbert volt a nemzeti igazgatója és Sthol András játszotta csulit, vannak apróbb változások, de ez a színdarab Vaskos, szélesvásznú, ízes, élvezetes, erőszakos, egyszerű, zenés, vigadós, nézőknek való. Ha lennének színházi viták, nyilván sokat lehetne ezen vagy azon a részleten még csámcsogni, de ezek a viták úgy fest, nem fontosak. Akkor pedig jöjjön a végső summázat: Ezt a darabot látni kell. Most Győrben is! 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://gyori-gyufalevelek.blog.hu/api/trackback/id/tr475864550

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása