Kedves Putyi! Örültem levelednek, és annak, hogy a magyar diplomácia aktívan reprezentál Svájcban. Hurrá! Örülünk a kinti ragyogásnak. Bár itthon is olyan lelkiismeretesen foglalkozna az emberekkel, mint külföldön! Ám itthon csak a szemfényvesztésektől káprázunk.
Kérdezed, mi újság a választási kampányban? A választási kampányban odáig jutottam, hogy talán már minden választó polgár tudja, hogy ha rám akar szavazni, vagyok! Itt vagyok! Indulok. Jelölt vagyok. Vagyis megismertek, tudnak rólam. Nem mondom, hogy nem kéne még 2 hét, de ezzel mindig így vagyunk. A kampányba most kezdek igazán belejönni, hiszen nekem ez egy ismeretlen terület volt. Jóérzésem okán, és azért, legyen választható jelölt, indultam el. Sok segítőm van, és sokan vannak, akik a háttérből szurkolnak nekem. A politika nem más, mint mások képviselete a saját szándékaink szerint. Ehhez néha bizony fel kell venni a plé pofát. Kérni, követelni, játszani a szavakkal. Ez egy komoly és felelősségteljes dolog. Nagy fegyverténynek érzem, hogy én eddig nem engedtem semmilyen sárdobálásnak, sőt, ahogy eddigi életemben mindig, most is megvédtem ellenfeleimet. Néha persze érzem azt, méltatlanul kapták meg tőlem ezt, de én szeretnék maradni a : megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel elméletnél.