A cím nem erotikus célzás. Bár késő este könnyen szalad az ember keze, és irkál ilyeneket. De ne feledkezzünk meg róla, ez nem egy 18 karikás blog. Ezt Hoffman Rózsa kiváló irányelveinek köszönhetően a felnövő nemzedékből, akár még a bölcsisek is olvashatják. HA akarják, és nem a Jim-Jam-ot nézik. Azért remélem, nem fogják. Konzervatív vagyok, a manapság Magyarországon tapasztalható elvekkel szemben, azt gondolom, az ember úgy hat éves koráig még ne foglalkozzon politikával. Ha teheti autót, nehéz munkagépet, tömegközlekedési nagyvállalatot és várost se vezessen. Pelenkával a popsin ezt nehéz. Kell hozzá a tapasztalat, hogyan lehet kitörölni, stb. 

Szóval kihúzom a gyufát. Ezzel a gyufalevél históriával. Mert van egy ember. Mit ember, egy igazi agymenő. Umberto Econak hívják. Olasz. Gondolkodó. Ráadásul okos. És ami nem egy rossz párosítás, intelligens. Az előbbi tanulható, az utóbbira születni kell. Az ő találmánya a Gyufalevelek. Tehát most én is ellopom tőle. Vagyis inkább továbbfejlesztem. Mert hozzá teszem: győri-gyufalevelek.

Jó. Tudom. Ez olyan, mint amikor, úgy teszünk Győrben, mintha hirtelen az elmúlt nyolc évben vált volna a csúnya füstös kéményeivel kőkemény hasznot termelő tízezreket foglalkoztató ipar fellegvárává. Pedig már az volt korábban is. Sőt!

De aki plagizál, az ne magyarázkodjon. Egyébként is egy kedves ember a sajtóban, amely egy kicsit az én Velédiám, ha értitek, mire gondolok, de ha nem akkor is, azt mondta: Ha valaki valamit kitesz az ablakba, ne csodálkozzon, ha ellopják.

Tehát! Nem titok. Országgyűlési választásokon induló jelölt vagyok.  Vannak, akik erre azt gondolják, tudják mi a különbség a gyufa és az országgyűlési képviselő között –ami ugye magam leszek majd – hogy ugye a gyufa az még tud lángolni.

Mit is mondhatnék erre?

Az amerikai filmekből én magam három nagyon fontos dolgot tanultam:

A középkori parasztoknak mindig tökéletes fogsoruk volt.

Vannak különleges L-alakú takarók, amelyek az ágyon fekvő nőnek a hónaljvonaláig érnek, viszont a mellette fekvő férfinak csak a derekáig.

Egyetlen gyufa képes bevilágítani akár egy stadiont is.

Ez az utóbbi az én gyufám! És tudjátok, hol készül? A Győri Gyufagyárban.