Nyilván. És egyáltalán is bizonyosan. Naná. Majd nem? Mi? Hát én is úgy vagyok vele, mint bárki, ha kérdezed. Még szép, hogy jó! Oldalamon nagyanyó, magam vagyok nagyapó. Hát nem az az igaz igaz, hogy tojok a politikára? Azt mondja ismerős 1: -          Na, már most el…

Az utcában találkoztam velük. Népes család. Idős szülök, sok fiatal gyerek. Sétáltak, a templomból éppen hazafelé. A feleség szólított meg: Gyurikám, el vagyok keseredve, Tibit is vittük választani. Pedig fájt a lába. Mi lesz velünk? Hát elsőre is, remélem, Tibi gyorsan…

Hol volt, hol sem, volt egyszer egy nagy parasznya magyar ember. Bajusza se volt, varkocsos hajfonata se, sem pediglen nem volt neki kétharmados sokasága a birkák közötti kiszámolós versengésben. No, de hiszen mégis csak boldog volt. Kérdezték is mi végre vergődik ilyen hiedelmekkel.…

  Az valaha volt hírös mester Megosztánky nótájának, az szívünk ben vagyol Szent Magyarország dallamára szerzette az Úrnak valahányadik sötétvelős esztendejében Kis Győri Parasznya Zoltán. Címéül adá az parnasszusz támadásnak, hogy azt mondja: Ez a világ ájfon…

Na, most ennek a feleségem nem biztos, hogy örül, de hát mondjuk ki őszintén, igaz, ami igaz, az elmúlt hetekben bizony nagyon sokszor előfordult, meztelenül járkáltam az emberek között. Nem is egyszer. Jobb ezt beismerni, mint tagadni. Egyszer úgy is előkerül egy fotó majd rólam…