Leszedették két, Győrrel foglalkozó sikerkönyvem reklámját a Volán buszokról. Én megrendeltem, kifizettem még tavaly három hónapra a felületet, és valakik, valaki úgy döntött, ezt azért mégse! Mert hogy én közéleti ember vagyok, meg túl ismert, meg a könyvek azok politikai reklámok, vagy valami ilyesmi.

Ja, és minderről, naná, hogy nem értesített senki előre! Egy ismerősöm szólított meg: Na de hova tűnt Fábián György a győri buszok hátoldaláról? Jelentem, kisebb nyomozás után kiderült,  felsőbb utasításra lekapartak onnan. Hát bravó!

 Nem tudom, ki hogyan vélekedik arról az eszméletlen, százmilliókat jelentő reklámhadjáratról, melyet most a narancsosok csinálnak. Azt sem tudom, hogy kinek a pénzéből hirdetik a felhőtlen siker országát. Sőt, arról sincsenek pontos információim, hogy mi az, amit állami hirdetésnek álcáznak, hogy jelölteket és pártpropagandát fejtsenek ki a közelgő országgyűlési választások előtt. Ezeket maximum sejthetem. Azt azonban meg tudom számolni, mekkora felületen látok, nem politikainak mondott, civilmázas, de mégis politikai szereplőket hirdető plakátokat. A Himaláját be lehetne velük borítani, de a téli olimpia lesiklópályáit biztos.

És erre jön valaki, aki képes azt mondani két könyvem reklámjára, hogy ez politikai hirdetés. Van képe a Himaláját birtokló fél egyik katonájának, hótolójának azt mondani, azt a kis kavicsot is akarjuk, amit a Fábián Gyuri könyveinek a hirdetése jelentett. Mert nyilván kavics vagyok a cipőjükben, ami nyomja a lábukat. Megakasztja a szemüket. Mert nem mindenütt a felfelé mutató nyilak látszanak, hanem volt két kicsi hely, ahol két irodalmi alkotás reklámja szerepelt a legkisebb politikai utalás nélkül. (Mellékelve a kép, mindenki eldöntheti ezzel a hirdetéssel  mit is akartam? )

Hm. Hm.

Mit is mondhatnék erre. Sötét időket idéz fel, ha már az írók nem lehetnek írók, ha már a könyveket is el kell tüntetni innen-onnan, mert nem azt nézzük, milyen értéket képviselnek, mi van bennünk, hanem azt, kik írták őket!