Vita volt. Rendhagyó, de végre vita. Megszerveztem, meghívtam a jelölteket. A Széchenyi téren a sajtó komolyan érdeklődött, ha már ők nem szerveztek ilyet. Másfél óra. Okos és okoskodó. Démoszi és demagóg mondatok. Tőlem is. A végén a Jobbik csábított…

Vitázni a másik ismerete nélkül aligha lehetséges. Együttműködni a másik ismerete nélkül főleg nem. Kettős érzés volt egy vitának a levezetőjeként is jelen lenni, megszervezőjeként is jelen lenni, és közben vitapartnerként is ott ülni az asztalnál. Vitavezetőként, moderátorként, ötletgazdaként nem engedhettem volna meg, hogy akik elfogadták, de megérteni nem tudták a játékszabályokat, azokat áthágják folyton. Ám vitatkozó félként, országgyűlési képviselőjelöltként nem tehettem meg, hogy figyelmeztetem képviselőjelölt társaimat. Folyt ami folyt.

Érdekes volt például, hogy a szocdemek nem a körzet jelöltjét, hanem a másik körzetben induló jelöltet küldték el beszélgetni. Elfogadtuk, befogadtuk. Azt mondta, bár más a körzet, de ő azonos értéket képvisel. OK. A Munkáspárt jött volna, de nem kapta meg a módosítást az időpontról. Sajnálom.

Nyilván ezt a vitát is lehetne pontozni. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy a legjobb voltam. A vitát mégis én nyertem. Mert volt merszem leülni intelligens, okos, sok esetben hasonló dolgokat hittel előadó emberekkel, és megméretni magunkat a nyilvánossággal. (Köszi a kisalfold.hu-nak, le a kalappal, hogy élőben nyomtak minket.) Azt sajnáltam csak hogy az ideológia elnyomta a józanságot. A begyakorolt panel mondatokkal fedték le, leginkább a Jobbik azt a sötét erőt, amely mozgatja őket. Jelöltjük Angliában, Ausztriában tanulta a demokráciát. Most mindenkit el akar söpörni az útból. Bravó. A múltat végkép eltörölni…ismerős. 

Ahogy Felcsuti Péter a Hamletből  Poloniust idézte meg tegnap este egy beszélgetésben, amit vele folytattam, örült beszéd, de van benne rendszer. Sajnos nem elfogadható.

A vita után csendes búcsú. A jelöltek saját tábora általi dicsérete. Odamentem a Jobbikhoz. Azt mondták, kár, hogy én friss politikai szereplőként nem tudtam magamnak jobb oldalt választani. Például akár őket? Félelmetes, hogy diploma, világlátás, tudás birtokában valakik még képesek hinni abban, szélsőjobbról, vagy akár szélső balról, eltörölve középen mindent lehet normális országot építeni.

A politikusoknak nem bebörtönözni kell, nem számon kérni kell, ezt hagyjuk az egyszer majd csak kialakuló független bíróságokra, akik az egyszer csak létező független ügyészség munkájának eredményeként ezt megteszik minden arra érdemessel. Nekünk, akik a politikában komolyan hisznek, bármilyen furcsa, és egyáltalán nem macsó dolog, meg kell ölelni végre egymást. Két kézzel, balról, jobbról.  Mert középen ott az ország.