A futballstadionokba sok ember látogat el. Feltéve, ha jó a foci. Kulturális rendezvényekre sok ember látogat el. Feltéve, ha van hova.
Az Ifjúsági házra állítólag kikérték a bontási engedélyt. Szégyen. Nem a bontás. Az néha elkerülhetetlen. Hanem az, ahogy ezt az ügyet is próbálják intézni. Hol van egy szakértői csapat, Hol vannak azok, akik elmondhatnák, miként lehet megmenteni, újrahasznosítani. Az LMP szervezett egy mini szimpóziumot a múlt héten. Remek kezdeményezés volt. Gratulálok hozzá. Ott voltam Balogh Józseffel. (Csodálkoztak kicsit, mit keresünk ott, de vallom, a politika nem pártok magamutogató játéka, hanem közérdekben történő kompromisszumok keresése. ) A konferencián elsőként követendő, világhírű bécsi példákat mutatott be egy szimpatikus hölgy arra, miként lehet a régit megőrizve azt új tartalommal feltölteni. Ehhez képest Győr parkolóházat akar csinálni ifjúsági ház helyett. Majd jött egy fiatal tanár, aki a politika súlyos épületterveit vázolta fel a Nemzeti Színháztól a 4-es Metróig. Őt Winkler Gábor követte. Van aki nevét nem ismeri? Ja, és ismer még vagy tucatnyi szaktekintélyt, akik adhatnának tanácsot a bontást kikérőknek, hogyan lehetne másként? A szaktekintély józan hozzáállással és mértéktartással Győrt elemezte. Mi az ami megújult, mi az ami eltűnt. Nem korholt, nem dicsért nagyon. csak feltárt. És bizsergett a bőröm, lehetne másként is csinálni! Meg lehetne kérdezni az embereket a városban, hé ti meg mit akartok? Garázst, vagy ifjúsági házat?
(Győr ékköve lett a Frigyes laktanya! Tarolni akarták, hogy bevásárlóközpont legyen a helyén. Hála Istennek, nem indultak meg a buldózerek. Most mindenki úgy érzi, jogosan lehet büszke rá. Mert megmentette. Egy kedves osztrák úr!)
Persze értem én. Kell a hely az új betonnak. Az építészek és a politikusok „veszélyesek a környezetükre”. Mindegyik szeretne valami maradandót alkotni. Márpedig ezt épületek monumentális épületek formájában tudják elképzelni csak. Pedig vannak ezeknél maradandóbb értékek. Ezt leginkább a politikával foglalkozóknak kell tudniuk!
Az Ifjúsági ház értéke is kettős. Építészeti és kulturális. Orbán Viktor - azt hallani - kiadta az utasítást, mindent elbontani, ami az úgynevezett átkosra emlékeztetet. Szobrot, teret, épületet. Jó és hű szolgái akadnak. Követői, akik egyéni akarat híján csak bólogatni tudnak. Félelmetes egyen világot sejtet ez. Szürke, betonból épült tereket, újrafaragott szobrokat és épületek nélküli kultúrát.
Az Ifjúsági Házat meg kell menteni. Nem pártérdekből, nem választási kampányfogásként. Hanem mert a falakban alkotó, összekovácsoló, szerelmetes szellemiség lakik. Ha pedig parkoló házat akar az önkormányzat, azt építse meg nyugodtan a Bisinger sétány alá. Az sem baj, ha a benzingőzös játszóterek egy kicsit feljebb kerülnek, hiszen most a Szent István útról az autók kipufogóiból egyenesen feléjük hömpölyög a szenny.
Győr a sport fellegvára Magyarországon. Jó úton halad, hogy Európában is elkezdjék jegyezni. Kézilabda, kajak-kenu. De a kultúra területén is legalább ilyen jók, ha nem jobbak az adottságaink. Ne engedjük, hogy elmenjenek a fesztiváljaink, mint például a Mediawave. Sőt, csábítsuk vissza őket! Az elmúlt évek nagy és elvitathatatlan érdeme a Győrkőc fesztivál! A családok már beírják naptárukba Győr nevét. Tegyék ezt a fiatalok is, sőt a szép korúak is!
Sopronnak VOLT, Győrnek LESZ fesztiválja! És bízom benne sokáig Ifjúsági Háza is! A józan ész talán felülírja a betonozási vágyat.
