Orbán Viktor idén is háborúzni akar. „Senkinek ne legyen kétsége ez a rezsiharc éve lesz.”

Hát nem tudom, ki hogy van vele, nekem a szomszédom édesapja meghalt a háborúban, rokonaink tűntek el táborokban, nagypapám hadifogságba esett évekre, a nagybátyám a hidegháborús helyzetben szökött el az országból, a fiatalok és vállalkozó szelleműek százezrei pedig most, az Új Magyar Szabadságharc idején intenek búcsút ennek az egésznek. De mit tegyünk? Miniszterelnökünk háborúsdit játszik. Heuréka! Rájöttem, van megoldás!

Leszedették két, Győrrel foglalkozó sikerkönyvem reklámját a Volán buszokról. Én megrendeltem, kifizettem még tavaly három hónapra a felületet, és valakik, valaki úgy döntött, ezt azért mégse! Mert hogy én közéleti ember vagyok, meg túl ismert, meg a könyvek azok politikai reklámok, vagy valami ilyesmi.

Ja, és minderről, naná, hogy nem értesített senki előre! Egy ismerősöm szólított meg: Na de hova tűnt Fábián György a győri buszok hátoldaláról? Jelentem, kisebb nyomozás után kiderült,  felsőbb utasításra lekapartak onnan. Hát bravó!

Kedves Putyi! Ok. Értem. Jól lecsesztél, hogy minek próbálok ellenállni, megkeresni a Győrben nem létező belváros-peremi ingyenes parkolókat, a helyett, vennék egy bérletet valamelyik parkolóházba. Nálatok - mondod. Bemész, kifizeted, oszt jó napot! Öntudatos svájci polgár nem akadozik azon a kis pénzen. Te engem, kedves nagybácsim, mindig felpiszkálsz. Hát bementem a győri, Jókai utcai parkolóházba, veszek egy havi bérletet. Ugye már sejted. Ami ezután történt, nem éppen svájci, de még nem is európai.

A bérlet ára nappalos műszakra, egy hónapra egészen elfogadható. Jóval olcsóbb mintha a már európai szintnél is magasabb 400 forintos óránkénti díjat fizetném a belvárosban. (Egy hónapra 7.000.) Gondoltam, fizetek, és jövök, egy hónapra megoldottam. Ám a kedves és szolgálatkész recepciós ezt nem engedhette.

- Vennék bérletet.

- Adunk örömmel.

- Akkor?

- Töltse ki az űrlapot! Csak a szokásos adatok.

Na most az van, hogy hamarosan választ a magyar. Nincs kétségem jól.  Feltéve ha tudja, mi a különbség! Ha valahonnan képes lesz tájékozódni, ha kilát a kásahegy alól, melyet a propagandagépezet rá önt.

Itt ez a kampány időszak, amikor ugye az ellenzék a neki juttatott morzsákból és médiahiányában saját eszközeivel próbálkozik. Míg a kormánypárt a CÖF(azt hiszem a rövidítés megfejtése Civilnek Öltöztetett Fidesz-propaganda) és a közmédia teljes segítségével próbál üzenetet eljuttatni a szavazóhoz. Hát normális demokráciákban ez nem ilyen arányos, de nálunk, a saját magunkkal határos országban megszokott.

 Ne legyen hát túl nagy elvárással az, aki azt gondolja, hogy mondjuk, egy éttermet kibérelhet ellenzéki beszélgetésre. Nem szélső jobbosra, nem szélső balosra, hanem olyanra, amelyikben Kéri Lászlót kérdezgetik arról, milyen is volt, amikor még ő taníthatta azokat, akik ma kioktatják az egész országot?

Azért megy a jelölt. Leül. Beszélget. Szimpatikus a hely gazdája. A nagysága is pont megfelelő. A vezetőnek és éttermének is. És minden rendben is lenne, csak egy a bökkenő.

-         Aztán ezt a beszélgetést zártkörűre csinálnák?

-         Miért tennénk? Az a cél, minél többen jöjjenek.

-         Huha. Akkor meghirdetnék, meg ilyesmi?

-         Hát az már csak úgy szokott lenni.

-         Újságban, meg ilyen szóró-micsodákon.

-         Azokon is. Igen.

-         Hát akkor inkább nem. Nincs harag?

-         Miért lenne?

-         Ugye megértenek. Nem kell nekem, hogy rám szálljanak.

-         Ugyan! Megtaláljuk majd a helyünk. – nyeli le a keserű pirulát a Parlamentbe készülő, majd hogy szépítse a dolgot és némi pátoszos jövőképpel, pozitív üzenettel zárja a kínossá váló beszélgetést, kér egy menüt, és búcsúzásnál az étterem vezető fülébe súgja: - A választásokon magáért is nyerünk. Hogy annak adja oda az éttermét Április 6. után akinek csak akarja. Mert piszok unalmas, hogy itt és most még mindent a messziről is erős szagú hagymás rostélyos félelem igazgat.

Drága Putyi! Azt írod, hogy küldtél nekem a kedvencemből, a legfinomabb svájci csokiból, a Frey márkából. Ízlik-e? Hát ízlik. Még mindig. Azért néhány dolgot ezzel az édességgel kapcsolatban tisztáznunk kell!

Megkaptam a csokit. És ámulok rajta, hogy az ára pont annyi, mint akkor volt, amikor 1978-ban először jöttél haza, és ugyan ezt hoztad. Te Putyi! Szólj ezeknek a svájci csoki papír nyomdászoknak, hogy baj van! Valamit félrenyomtak, vagy megálltak a fejlődésben! Jó lenne jó példát keresni, mondjuk a kalandozó magyarok irányában. Mert! Európa gazdasági példája, Magyarország. Ez köztudott a művelt világban. És Európában is.