Ok. Tudom. Politikusoknak, és jelölteknek, kötelező lenne, hogy elmenjenek néha csoportterápiára. De a legtöbb sajnos csak titokban jár. Hát fogtam magam és nyíltan, felvállalva önmagam, elmentem. Beszarás volt.

A csoportterápia lényege nem az, hogy van egy jó dilidoki, aki megmondja, mi a bajod, vagy azon hogyan léphetsz túl valami frankó kis gyógyszerrel. Egy fenét! A csoportos terápia lényege, hogy a többiek segítenek rajtad. Mert észre sem veszed és kiderül mindenkiről, hogy ott van benne az, amire másoknak, és ezáltal magának is szüksége van. A többiek a kulcs a te problémádra. Csak figyelj rájuk, csak hallgasd meg őket, ne tegyél úgy, mintha mindent mindenről tudnál.

Kedves Putyi! Itt minden rendben. A tavasz megérkezett. Ez serkentőleg hat mindenkire. Sajnálatos módon azokra is, akiknek a fejében a d betűhöz nem a demokrácia, hanem a dudva szó kapcsolódik hozzá a közélet teszteken. Hogy ettől jól érzem-e magam? A legkevésbé sem. Persze gyomlálni csak így lehet, szavakkal. Ja, hogy mi is történt? Elmesélem.

Győrben, nagyon példamutató módon, még az előző polgármester kitalálta, hogy a politikai kampányok idején vagy háromszáz szürke háromoldalú vastáblát helyez el az utcákon. Azért, hogy arra ragaszkodjanak ki a plakátok. Remekül működik a dolog, mert a vadhajtások, az ízléstelen, mindenhova felnyalt szórólapok ideje remélhetően lejárt. Kampány végén aztán a Köztisztasági Vállalat dolgozói, azt hiszem, hm, most már nem lehet így hívni őket, elviszik a táblákat, magasnyomású drótkefével letisztítják, glédába rakják, és passz. Kész. Szóval ez remek dolog.

Kedves Putyi! Svájcban a népszavazáson nem írtad meg, mire szavaztál? Csak nem azért, mert te is az ellen foglaltál állást, hogy idegenek bemehessenek az országba? Te, akit 56-ban befogadott és segített Svájc? Te, aki magyar vagy, és a boldogságod ott találtad meg? Remélem, jól döntöttél. Egy ország nem attól lesz nagy, ha bezárkózik, hanem attól, ha kinyitja kapuit! Nem kirekeszt, hanem befogad! Nem ellenséget keres, hanem barátot!

Azt írod egyébként, hogy számos televíziós vita előzte meg az eseményt. Hogy a pártok képviselői, vezetői sokat vitáztak egymással, és kérdezed, hogy mikor olvashatod az én vitáimat képviselőjelölt ellenfelemmel? Vagy mikor nézheted meg egy videó-megosztón?

Pofám szakad. Leginkább lefelé. No de ez azért természetes annál, aki arra adja a fejét, hogy arcot csináljanak belőle. Plakát arcot. Nincs kis arcom, de azért azt látom, a fideszes jelölteké jóval nagyobb. Lehet, őket ezért nehezebb szakítani. 

Kedves barátomtól jött a levél. No boríték. No pecsét. No bélyeg. Yes tartalom. Yes igazság. Yes fél perc tökéletes röhögés. Szívből ajánlom, de csak erős idegzetűeknek, mert sokkoló képet fest a kór-magyar honról.

"Az úgy vót, hogy a helyi gyűri kerál nem akart újbúl az ország házába ücsörögni még négy évet, jobb vót neki karéjkodni a négykarikás városban. De hát muszáj volt valakit indítni a következő fülkeforra. Mivő maga nem vót érintett, nem izgút különöskíppen, amúgy a székesfőváros felől zajongtak a kampánycsapatok. Azt se tutta soká, kifenét indítnak ellenükben a balosok. Megdermedt egy pillantást, mikor fülibe súgták kerencsendkor, hogy bizony egy ugribugri, gyufagyári tollforgató áll ki a góliátok ellenibe, kit maga is ösmert, sőt szeretett. Ezidáig. Futtatta is a hajdúkat szerte-tova, nézzék már meg miféle vaj olvadozik a gyufagyári füle megett. Nem tanátak semmit. Hú! Mit mondunk a főkerálnak, ha felénk jár rezsicsökkentési íveket begyűjteni? Ahogy közeledett a kampánystart, úgy méricskélték a győri kerál bölcsei az esélyt. Az meg nőttön nőtt. Oszt egy napos böjti reggelen, mikor a kerál a piros lámpánál állt, reámeredt a gyufagyári egy füstölgő besz seggiről. Hijj a keseves istenit! – csapkodta az ifónját a győri kerál combjaihoz! Illyen csúfságot! Mikoron mi jóelőre megvettük az összes plakátos céhet országszerte, mikor megtiltottuk, hogy ellenzék akár egy kapualjba is titkon plakátot ragasszon?! Mikor összetrombitáltunk százezer viceházmestert, hogy enmellettünk izgágoskodjanak és az állami hirdetőoszlopok közelibe se engedjenek más?! Akkor meg ez röhög itt a pofámba a füstölgő busz seggiről?! Nagy vörös szőnyeg szélinél térdepelt a buszok parancsnoka már délelőtt. Szólni se köllött. Ígérte, tíz körmivel kapargattya le a gyufagyáros plakátjait az összes gyűri buszokrúl. Kifelé hajbókolva még motyogott visszafelé valamit szerződésről, de a gyűri kerál akkor már egy vaskos könyvbe merülve olvasott…" (Nagy Párti után)