Kedves barátomtól jött a levél. No boríték. No pecsét. No bélyeg. Yes tartalom. Yes igazság. Yes fél perc tökéletes röhögés. Szívből ajánlom, de csak erős idegzetűeknek, mert sokkoló képet fest a kór-magyar honról.

"Az úgy vót, hogy a helyi gyűri kerál nem akart újbúl az ország házába ücsörögni még négy évet, jobb vót neki karéjkodni a négykarikás városban. De hát muszáj volt valakit indítni a következő fülkeforra. Mivő maga nem vót érintett, nem izgút különöskíppen, amúgy a székesfőváros felől zajongtak a kampánycsapatok. Azt se tutta soká, kifenét indítnak ellenükben a balosok. Megdermedt egy pillantást, mikor fülibe súgták kerencsendkor, hogy bizony egy ugribugri, gyufagyári tollforgató áll ki a góliátok ellenibe, kit maga is ösmert, sőt szeretett. Ezidáig. Futtatta is a hajdúkat szerte-tova, nézzék már meg miféle vaj olvadozik a gyufagyári füle megett. Nem tanátak semmit. Hú! Mit mondunk a főkerálnak, ha felénk jár rezsicsökkentési íveket begyűjteni? Ahogy közeledett a kampánystart, úgy méricskélték a győri kerál bölcsei az esélyt. Az meg nőttön nőtt. Oszt egy napos böjti reggelen, mikor a kerál a piros lámpánál állt, reámeredt a gyufagyári egy füstölgő besz seggiről. Hijj a keseves istenit! – csapkodta az ifónját a győri kerál combjaihoz! Illyen csúfságot! Mikoron mi jóelőre megvettük az összes plakátos céhet országszerte, mikor megtiltottuk, hogy ellenzék akár egy kapualjba is titkon plakátot ragasszon?! Mikor összetrombitáltunk százezer viceházmestert, hogy enmellettünk izgágoskodjanak és az állami hirdetőoszlopok közelibe se engedjenek más?! Akkor meg ez röhög itt a pofámba a füstölgő busz seggiről?! Nagy vörös szőnyeg szélinél térdepelt a buszok parancsnoka már délelőtt. Szólni se köllött. Ígérte, tíz körmivel kapargattya le a gyufagyáros plakátjait az összes gyűri buszokrúl. Kifelé hajbókolva még motyogott visszafelé valamit szerződésről, de a gyűri kerál akkor már egy vaskos könyvbe merülve olvasott…" (Nagy Párti után)