Portland az Egyesült Államok északnyugati részén, Oregon állam Multnomah megyéjében helyezkedik el. Portlandot, mint „a legzöldebb város”-t az Egyesült Államokban. Te jó szivarvég! Mit keres ez a város a Győri Gyufalevelekben? Mi ez a zöldség a tengerentúlról?

Csak vegák olvassák el!

Nem igazán nézek tévét. A közszolgálati csatornák propaganda híradóitól viszket a hátam. A szappanoperákat egyszerűen nem tudom feldolgozni. A jobb filmeket pedig általában reklámok szakítják meg. Ha viszont nézek, akkor ismeretterjesztő csatornákat. Tegnap éjjel mondjuk éppen a Discovery Chanelt. Ott Portland volt a főszereplő.

Kedves Putyi! Azt írod nekem, hogy a Győzelem Összefogása a veszekedés összefoghatatlansága. Mert minden vezető magának akarja a hatalmat benne.  Legalább három főnök van, számolod meg Svájcban a magyar közszolgálatinak nevezett tévék híradásaira támaszkodva. Hát, tudod, te vagy a kedvenc nagybácsim, de azért néha nagyon mellé trafálsz, pedig úgy tudom a Svájci Gárdában mesterlövész voltál.

Először is kérlek, ha te egy külföldön élő magyar vagy, akit valóban érdekel, mi a vérveres jóság folyik itt nálunk most közéleti szinten, szíveskedjél a nyelvgyakorlatokban páratlanul tehetséges közszolgálatinak még csak nem is csúfolható TV csatornák és közrádiók helyett a következő internetes oldalakat látogatni. 168ora.hu, hvg.hu, index.hu, 444.hu, no meg győri kötődőként kedvenc újságom, a kisalfold.hu honlapját.(Vagy olvass Attilát!) Ezekből közelebb kerülhetsz a valóság megítéléséhez. És nyilván tudod, hogy tőlünk Nyugatra számos sajtótermék található, melyek foglalkoznak a honi helyzettel. És azt nem a demokrácia mintapéldájaként közlik általában. 

Kedves unokaöcsém, Gyuri! Európa közepéről, Svájcból nézem a világ dolgait, és szurkolok a te politikai karrierednek. Azt azonban látnod kell, hogy mi is van a világban. Nekem azt írod, hogy Orbán megosztotta, szétverte az országot, nincs nemzetközi tekintélye, csak az oroszoknál, akiket húsz éve ő zavart el, de itt van egy hír: a Magyar Hírlap szerint Orbán Viktort választották meg a Gazeta Polska olvasói az év emberének. Tudtál róla? Nem olyan buta ez az Orbán. Szeretettel, Putyi bá

John Ronald Tolkien az Oxfordi Egyetemen az angolszász nyelv és irodalom professzora volt. Ám nem innen ismerszik. Írói munkássága és a szövetségbe vetett mesebeli hite tette hallhatatlanná. Fiatalabb korosztály körében pedig a szakálas Új-zéland fanatikus Peter Jackson filmrendező. Mert ugye! A Gyűrűk ura.

A győzelmi szövetség, no lássuk csak kikből is állott? Volt ugye a Kósza, no meg a királyi sarjadék, és a Törp, meg a Tünde (ezek ketten nem szívlelték egymást eleinte, de nagyon nem) és a Félszerzetek, akik nem átallottak szőrös mezítlábasan világot járni. És ott lépdelt velük fakó lován a varázsló is, amolyan házi bölcsként. Hát sokan nem adtak volna társaságukért egy garast sem.

Kivéve azokat, akik tudják, hogy a mesék nem azért kezdődnek el, hogy tanulság nélkül, mint egy posztmodern mozifilm, a teljes kilátástalanságba fúródva érjenek véget. 

Ma beszélgettem vele. Nem csak az elnöknek, de más kiválóságnak is tanára volt. A szó nemes értelmében, ha még létezik ilyen. Meg még vagy ezernyi okos embernek a Révai Gimnáziumban. Nem csak nyelvet és földrajzot, de ami még ennél is több, emberséget tanított nekünk. Nekünk, akik ezt szépen elfelejtették neki.

Könnyen felejtünk. Ez elég nagy probléma. Főleg az érdemeket. Jó, ezt tudjuk Shakespeare óta: Temetni jöttem Caesart nem dicsérni, a rossz mit ember tesz, túléli őt, a jó gyakorta sírba száll vele. - Valahogy így. De manapság nekem túl sok érdem tűnik el az állampártoskodás süllyesztőjében.

Tanár Úr! Hála Istennek, jól tartja magát. Agilis, megy, és szomorkásan idézi Bernard Shaw-t: Istenem, nehogy olyan életet éljek, hogy kitüntetnek érte. - Valahogy így. Pedig a kitüntetés is járna, de a „nemfeledés” legalább.