Ma beszélgettem vele. Nem csak az elnöknek, de más kiválóságnak is tanára volt. A szó nemes értelmében, ha még létezik ilyen. Meg még vagy ezernyi okos embernek a Révai Gimnáziumban. Nem csak nyelvet és földrajzot, de ami még ennél is több, emberséget tanított nekünk. Nekünk, akik ezt szépen elfelejtették neki.
Könnyen felejtünk. Ez elég nagy probléma. Főleg az érdemeket. Jó, ezt tudjuk Shakespeare óta: Temetni jöttem Caesart nem dicsérni, a rossz mit ember tesz, túléli őt, a jó gyakorta sírba száll vele. - Valahogy így. De manapság nekem túl sok érdem tűnik el az állampártoskodás süllyesztőjében.
Tanár Úr! Hála Istennek, jól tartja magát. Agilis, megy, és szomorkásan idézi Bernard Shaw-t: Istenem, nehogy olyan életet éljek, hogy kitüntetnek érte. - Valahogy így. Pedig a kitüntetés is járna, de a „nemfeledés” legalább.
Egykori iskolatársaimat, köztük akár Jánost is szívesen kérdezném: Mi-ti mit felejtettetek el? Vagy valahogy így. Bár egykor a gimidiszkóban lökdösődtünk talán, most az őrség sokak közelébe sem engedne. Pedig a vitakörökben még jókat dumáltunk. Szóval, jó lenne hátba vágni azokat, akiket persze már nem lehet: Öregem, ne csináljátok mááá! - Valahogy így.
Nem fogjuk. Mi játszunk. Önmagunknak, másoknak. És közben feledünk.
Ha lenne választási programom twitteren emígyen szólna: Nem felejtünk. Sem jót, sem a még jobbat. - vagy valahogy így. Olyan kis mosolygó arccal jelölve, hogy érted? Ez itt az idézőjel.
A tanárunk pedig éljen még ötven évig. Tegye a dolgát, ölelje magához az egész világot, ahogy tette volt mindig is, tartson ismeretterjesztő előadásokat a világról, és ha nem is ismerik el, ha ki is fúrták állásából, ha bántották is, hadd mondjam el neki: Bár mi általában feledünk, de igazából mégsem!
Minden másodperc bennünk él a múltból, legfeljebb ezért, vagy azért eltitkoljuk. De! Kétségeink ne legyenek, a mi életünket mások is ismerik. Elég jól.
Szabad tehát az az ember, akinek nem kell azt mondani: sajnos nem emlékszem.
És tudják mit! Őket emlékeztetni arra, hogy a világot nem ők akasztották magyaros bojtárbotjukkal le a Telfölcsillagképből, nem érdemes.
Az amnézia minden nap az újdonság varázsával ajándékoz meg őket.