Orbán Viktor idén is háborúzni akar. „Senkinek ne legyen kétsége ez a rezsiharc éve lesz.”

Hát nem tudom, ki hogy van vele, nekem a szomszédom édesapja meghalt a háborúban, rokonaink tűntek el táborokban, nagypapám hadifogságba esett évekre, a nagybátyám a hidegháborús helyzetben szökött el az országból, a fiatalok és vállalkozó szelleműek százezrei pedig most, az Új Magyar Szabadságharc idején intenek búcsút ennek az egésznek. De mit tegyünk? Miniszterelnökünk háborúsdit játszik. Heuréka! Rájöttem, van megoldás!

Nyilvánvalóan jó, ha az emberben felnőtt korára is marad egy kis gyerek. Mondjuk a játék szenvedélye, a mesék szeretetet, a világ őszinte és befogadó csodálata. Persze az nem szerencsés, ha mindez ötven felett gyerekességgel párosul. Önzőséggel, kivagyisággal, és valóságtól elrugaszkodott téveszmék és víziók kergetésével. Hacsak!

Hacsak nem azért van ez az egész, mert kiskorában nem játszhatott eleget háborúsat, meg kovbojosat, meg indiánost, bár dakota mondásokat szokott volt idézni, mostanában igaz, kevesebbet, mint régebben. Jaj, pedig azok is milyen jók és frappánsak voltak!  

Tehát, ha nem játszhatott eleget kiskorába, lehet, most próbál ezzel a kellihősei tekintettel és állandóan csőre töltött terveivel, kompenzálni. Ezek szerint, nekünk egy nagy, gyerekeskedő, gyerekként viselkedő miniszterelnökünk van? Ha igen, márpedig ez látszik,  nekünk felnőtteknek kötelességünk segíteni neki!

Mivel azonban, mi, a józan többség már rájöttünk hogy a háborúkban sebeket lehet szerezni, nem is kicsiket. Sőt, van, aki elvérzik, örökre megnyomorodik, elveszti szeretteit, ne adjunk töltött fegyvert a kezébe! (Sajna négy éve megkapta ajándékba.) Adhatunk viszont  kis műanyag katonákat!

Küldjünk sok-sok kicsi műanyag katonát Orbán Viktornak, és kérjük meg szépen valamikor, mondjuk ez akár április 6 is lehet, hogy azokkal játsszon ezután, ne élő emberekkel. A műanyag katonáknak az a sorsuk, hogy nem esznek, nem isznak, nem is élnek igazán, csak a nagy vezír kezében ide oda tolják őket, meg puff puff, meg dirr és durr. És ha letörik a kezük, vagy a fejüket vesztik, majd lesz egy új helyettük.

Ők a műanyag katonák!

Ezért is kérem a mindenkori miniszterelnököt, maradjon nyugodtan gyerek, de gyerekes ne legyen egy pillanatra se, és ne feledkezzen meg arról, hogy nem csak ennek az országnak, hanem a világon minden nemzetnek, népnek, embernek nem háborúra, harcra, hanem békére és boldogságra van szüksége.

Háborúzni a gyerekek, és az éretlen, másokra tekintettel aligha levő felnőttek a homokozóikban szoktak. Magyarország nem homokozó!

Tudja valaki a miniszterelnöki titkárság címét? Én küldenék ajánlottan egy csomag műanyag katonát!